A jéghegy csúcsa

Repülve, hallgatva a kisgépes rádiót miért van az az érzésem, hogy némely emberek:
  • Nem olvasnak NOTAM-okat és gőzük nincs a napok óta dúló “korlátozásokról….
  • Repülnek felkészületlenül és egy frekvenciaváltás is meglepi őket, és harmadszorra sem tudják visszamondani a frekit. (nem atomfizika, felkészülés, toll, térdblokk
  • Repülési terv feladási gyakorlatával nincsenek tisztában
  • Olyan videokat posztolnak, amivel másokat simán arra bíztatnak, hogy ha ő 100-200 órával megcsinálhatja, akkor simán más is.

Csak közben elfelejtkeznek arról hogy felhőbe menni nem OK, kötelékezni képzetlenül nem OK, föld felett 20 méteren csapatni 15 percen keresztül  zenére nem OK. De tudjátok mit, végül is semmi közöm hozzá, csinálja, de akkor ne tegye ki.

Mert az igen rossz üzenet a kezdőknek, vagy azoknak, akik most tanulnak és alig várják hogy szakszójuk legyen hogy kipróbálhassák a repülés szabadságát.

     Egyébként ezek a felkészülési problémák azért is vannak, mert nincsenek meg a jó kis olyan éves tanfolyamok, amelyek tananyagának része volt a felkészülés menete és annak fontossága. Példákkal átvettük az egy adott példaútvonal lényeges elemit, időjárási elemeket és azok veszélyeit. Ma nyakra főre fotóznak zivatarokat testközelből és nyomják ki like-ok százaiért az emberek. Akkor azért belevertük az emberekbe hogy pl csak visszaigazolt (írásban pláne)  /vagy a repüléstájékoztatóval felszállás előtt  megerősítettet repülési terv az elfogadott… és sorolhatnám. Már repülve, telefonnal lefotózott és fotóként a FIC-nek eljuttatott repülési terv nem helyettesíti a feladott és elfogadott repülési tervet, ami nemzetközi repülésre vonatkozik. Persze a terv aztán meglett, de felszállás előtti telefon, vagy egy nyugtázó üzenettel elkerülhetők a kellemetlen percek. Ez egyébként nagyjából megfelel a 90-es években a nagy szabadság beköszöntéskor, a szárnydúcra  szigetelő-szalagozott GPS antennára, miközben azt mondtuk az német irányítónak hogy RNAV-ok vagyunk miközben “tököm-paszulyon” keresztül átmentünk minden tiltott és nem tiltott légtéren “München alsón”
Ma más a rendszer, nincs hosszabbító, nem bukik meg ma senki, nincs tétje tudás meglétének. Régen a CPL/ATPL hosszabbítás nagyobb tétre ment. Persze ott is át lehetett menni, de egy szóbelin azért kijöttek a gyengeségek. Ma már ilyen nincsen, nem kell. Tesztek vannak, ha megtanulja az ember át tud menni.
Példa képpen Amerikában (is) a vizsga előtt van egy 1-2 órás beszélgetés (briefing) , számolgatás / szóbeli számonkérés a vizsgáztatóval, hisz az ő felelőssége is, hogy kit enged ki kinek írja alá az önálló pilóta papírját. Ha valakinél valami zavaros merül fel, akkor el sem megy repülni a növendékkel, elzavarja a csudába tanulni még egy kicsit.
   Az apró finomságok a nagyüzemi, futószalag szerű- oktatás során (tisztelet a kivételnek) vagy elsikkadnak vagy talán még inkább az képző szervezetek nem  fektetnek ezekre ekkora hangsúlyt. Nem várják el az oktatóktól azt, hogy megfelelő szinten adják át a tudást a növendéknek. Ezért baj az, hogy valaki ha 300 órával oktató lesz, -mivel a rendszer ilyen-  ő még nem fogja tudni átadni ezeket az apró, de fontos elemeket a növendéknek. Ehhez jön még az is, hogy  tapasztalatlanság mellé hiányos tudás szakmai párosul és hozzá esetenként a fegyelem is seggre esik. Erre eklatáns példa az, hogy az repülőgépek komplex műszerellenőrzéseit elintézik egy repülési ellenőrzéssel. Ez senkinek nem tűnik fel hogy nem lehet ilyet csinálni. Ebben ugyanúgy az oktatók is benne vannak mint a tulajdonosok, vagy a karbantartók akik megkérik ne adj isten utasításba adják, sőt még papírra is vetik az ilyen felelőtlen kérést, mint ahogy tettenérhető egy általam is látott karbantartási utasításon.  Inkább járnak a bizonytalanul mutató és esetenként pontatlan vagy rossz, vagy netán szabálytalanul beszerelt berendezésekkel. És mivel esetenként oktató is az illető aki ezt elvégzi miközben oktat, a növendéknek ezt a hiányos, vagy szabálytalan rutint adja tovább.
Ezzel kapcsolatban példaképpen szomorú volt szemebesülni azzal, hogy a Hungarocontrol által szervezett, -egyébként nagyon hasznos-  VFR fórumon, a honi Hatóság képviselője,  az én folyamatban levő ügyemet olyan módon prezentálta az embereknek, hogy azt a bizonyos konfliktust nekem azért kellett volna megoldanom a mert ugye én oktatókapitány vagyok, ő meg “csak” egy növendék. Ezt én honnan is tudhattam volna, azonkívül a VFR szabályzásban egyébként nincs benne az, hogy az oktatókapitány köteles kitérni a növendék elől a levegőben ???

    Egyébiránt a budapesti FIC, segítőkész, de pontosan azzal, hogy pl egy “eltűnt” vagy fel nem adott LHXX-LOXX repülési tervet elfogad, ezzel nem a szabálykövetést erősítteti meg, hanem azt, hogy hogy máskor is fel lehet szállni és mert úgy is el lesz sikálva a probléma. Nem beszélve arról, ha valami történik, saját magát is gondba sodorja egy vizsgálatnál.  Azért kiváncsi vagyok arra, hogy aki pl. abból nem készült fel, hogy a fél ország le volt zárva (napok óta),   pláne de arra amerre ő repült, akkor milyen módon készült fel egy nemzetközi nagyforgalmú reptér VFR eljárásaiból ahova éppen tartott.

Ez a jéghegy csúcsa mintegy fél óra alatt egy budapesti frekvencián elhangzottak látottak alapján és senkinek nem tűnik fel.

Hozzászólás