Csak dudorászom

Amiről írni fogok nem lesz népszerű, hisz megint olyan témát veszek elő, ami jellemezni a helyzetet de leginkább a szakmához való hozzáállást. Persze jöhet itt mindenki azzal, hogy COVID, meg hogy kevesen dolgoznak, de ezek nem lehetnek okai a történteknek. 
Mit ad Isten, dolgom akadt Ferihegyen. 13 év után először beosztottak egy járatra Budapest Hongkong Budapest útvonalon. 

Utolsó felszállásom 2007 október 27-én volt, amikor Varga Miki kapitánnyal mi vittük a SkyEurope utolsó, Budapest Bergamo Budapest járatát. Könnyes járat volt, sokan megszenvedtük azt.

 

 

 

 

 

 

 

Anno is voltak gondok a földi kiszolgálással, ezért is csináltunk saját kiszolgálócéget, de a kerozint akkor sem tudtuk mindig jól megoldani. Azt gondoltam, hogy az elmúlt 13 év során ezek rendeződtek. Hát nem…

A járatom 19h45 helyi időre volt kiírva indulásra, a személyzet ehhez képest 1.5 órával korábban érkezik a géphez. Ezen idő előtt, a kiszolgálók, esetünkben a Celebi megkezdi a gép előkészítését, a cargo kiszállítását és koordinálja az üzemanyagot is légitársaság diszpécserének útmutatásai alapján. Erre nekik megvannak a saját folyamatik. A végső üzemanyag mennyiséget a személyzet határozza meg és ennek alapján fejezi be a tankolást a tankolóautó kezelője.

Nos ez idáig sima liba. Hősünk, mivel szerette volna átlátni a dolgok folyását Ferihegyen, és egy kicsit Ladázni a járatindulás előtt,  majd 3 órával megjelent a gépnél. Ekkor érkezett a géphez a Celebi, a Securty cég, a kaja, a bombakutyás járőr, a Family Frost. Vártuk még a toalaettes kollegát, leengedni a budit, de hogy ez nem történt meg, ez félúton derült ki.  Nagyjából ekkor kellett volna megjelenni a tankernek is, hogy a megadottak alapján megkezdje a gép feltöltését. 

A gépet és minket a security átvizsgált, a műszak a gépet átadta a kateringes távozott miközben hősünk büszkén felhaladt a fedélzetre, hogy a gép jellegzetes illatát magába szívja. Itt lehetett volna egyébként gyanús, hogy a budival gond van. 

Ezek után a szerelőkkel az egyeztetés megtörtént, „a gép jó, sosem volt még jobb”   és rampa tiszttel megegyeztünk abban, hogy 97.5 tonna üzemanyagot kérek a majd 11 órás útra. 5 tonna extrát igényeltem, mivel valahogy számítottam arra, hogy nehezen fogunk Ferihegytől elszakadni és arra, hogy a célállomás környéke zivataros és várakozni kell majd. A gépben volt 20 tonna maradék tegnapról, magyarán 77 tonna illatos kerozint kellett beletölteni a madárba. Ez idáig úgy tűnt, simán megy. 

A bonyodalmak ekkor kezdődtek. Ferihegyen a mi üzemanyag kiszolgálásunkat az AIRBP végzi. A tankoló kocsi késéssel érkezett, ekkor az indulásig még volt bő másfél óra. Mivel megszoktam a tankolás tempóját a világban, ezért nemigen foglalkoztam azzal, hogy tulajdonképpen mi is folyik tankolással odalent. A másfél óra elég ahhoz, hogy 77 tonna belekerüljön a gépbe. Nos ez máshogy alakult. Ennek egyszerű oka az lehetettm hogy itt a COVID, tágul a világegyetem és tankolónak valószínű elvették a nyunyókáját is. (Dr Muller Cecilia után szabadon) . Valójában azt történt, hogy nem vettem azt észre, hogy géphez csatlakoztatott pumpa, kvázi kisebb átfolyással bír, mint kertemben levő búvárszivattyú. Ennek következtében 40 perc vergődés után, a gépben levő 20 tonnához hozzáraktak 40 tonnát, amivel összesen 60 tonnára nőtt a gépben levő kerozin mennyisége. Ekkor még hiányzott 37 tonnácska. Ekkor azt láttam, hogy a tanker leszerel és elegánsan távozik. Én hökkentén néztem ki az ablakon és nem tudtam értelmezni mi folyik odalent. Mivel a fülkébe senki nem jött szólni, hogy „Hé paraszt ne idegeskedjél, mindjárt jön a nafta” ezért felvettem a zöld „sikermellényt” és letipegtem a 13 méterrel lejjebb levő előtérre, hogy hangalapú beszéédalapú kezdeményezzek a rampásommal, aki -akkor még nem tudtam- időközben eltűnt. A szerelő, aki gépet indította, csendesen „pingvinezett”, mert ő ugyan értette, hogy elfogyott a tankerből a cucc, de hogy mikor, ki és hogyan jön vissza, nos azt nem tudta. Neki a sofőr azt mondta „15 perc és jön valaki”, de azóta már 10 perc eltelt. A tankoló bázis, ahol a sofőr tankerautót cserél, vagy újra tölti az aktuális kocsit, az nagyjából 15 perc autózásra van a repülőtér másik felén.  Ehhez jön még a  biztonsági be/ki-léptetetés +  a feltöltés ) Ez így alsóhangon majd 40-50 perc lenne. Tehát a 15 perc már akkor is átvágás volt a javából amikor kigondolta ezt a fedősztorit a tanker. 

Odatipegtem az egyetlen olyan emberhez, akinek rádiója volt a gép mellet – ő volt a pushback sofőr- és megkértem, hogy kérdezze meg rádión, hogy hol a viharban van a rampásom, és legfőképpen a kerozinom, és eldúdoltam neki Somlótól az „Indulni kell” c szám refrénjét (indulni kell, megint, újra menetrend szerint).
Íme Somló
Az úriember meg volt lepődve, mondtam neki, ne ijedjen meg, csak én ilyen operatív csávó vagyok, szeretem tudni mi történik körülöttem és mire számíthatok. Ezen információk beszerzésére ezért az összes rendelkezésre álló eszközt használom. Most rá esett a választás.  Ennek ő kifejezetten örült. 🙂 Rádiózott jobbra meg balra és kiderült, hogy a tankoló elment (ezt eddig is tudtuk) és a rampásaim pedig azonnal jönnek. Gyanús volt hogy itt nem lesz semmi egyhamar, mert a pushback-es el akart „kéreckedni- cével”, hogy a mellettem álló QATAR B777-est hátratolhassa ha készen lesz a személyzet ….majd. Mondtam neki, majd, ha én elengedem. „Marad itt és vár…please” mondtam.  Általában az ilyen jóindulatú, „Add már lécci kölcsön a pushback-ből” szokott lenni a legnagyobb szívás, mert mire indíthatnál, az ottragad a „kölcsönveőnél”,  és ő akkor már nem adja vissza . Nem kell jószívűnek lenni, kocsit, pénzt, nőt, pushbacket nem adunk kölcsön! Kész. 

Visszamásztam a gépre, hogy szerezzek egy Celebi DHM telefonszámot. Felhívom, bemutatkozom elmondom ki vagyok, és információt szeretnék. Semmi mást. Meg 37 tonna kerókát. Jött megint a Somló dudorászás, de ez nem hatotta meg. DHM korrekt, de látszik, hogy az üzemanyagost senki nem regulázza, azt csinál, amit akar. Gyakorlatilag elmondja azt, hogy a tankerem elment újra tölteni, és az T1-en levő majd induló DHL és FEDEX után újra tölt és jön hozzám!!! Na ekkor mondtam neki először, ismeretlenül -de off the record- menjen mindenki a picsába magának haza. Idejön a tanker, én vagyok az első induló a sorban, elfogy a kerója, elmegy tölteni, (ha már nincs készenlétben egy másik kocsi) és a visszaúton végig haknizza a T1-et mint Zámbó Jimmy az országot, ad mindenkinek inni! És ide nem jön azonnal vissza? Válasz: IGEN. Illetve nem, nem azonnal jön vissza.  Ja és teszi mindezt úgy, hogy nekem azt üzeni, hogy 15 perc múlva jön. Faszagyerek.hu/AirBp

Közben visszaér a rampásom, elmondja ugyanezt, „Off the record”, ő is el van küldve, de viccesen és veszi a lapot. Közben ketyeg az idő, az indulási idő már a régmúlté. Kávé lefőz, catering kinyit, munkaidő ketyeg, Somló csak dúdol.

Kisvártatva cseng a mobil, DHM hív. Közben kiderítette, hogy mi lesz…szerinte.  Az lesz, hogy jön egy másik tanker (összesen 2 van a reptéren, az enyém még a T1-en haknizik),  idejön megtankolni a Qatar-t, és a maradékot belém tölti. Mivaaaaan? A Qatar később indul menetrend szerint másfél órával, mint mi! Igen, de a személyzet előbb akar menni. Mint a piacon! Ők alkudoztak, az reptéri operaáció szarik a menetrendbe és nem szól, hogy sorry, de ők előbb vannak, előbb mennek éééés ők már kapják a kerozint, csak elfogyott nekik, tehát you are Nr 2 , Cargologic Nr1. 

És valóban, jött a tanker, odaállt a a Qatarhoz, és adott neki 7 tonnát. Pont az a hét tonnát, ami miatt nem lesz elég ez a kocsi nekünk és kell majd még 1 kocsi a különbséggel. 

Kiadtam ez egyik elsőtisztemnek, hogy figyelje a tankert és ha végzett a QATAR alatt, azonnal szóljon. Így is volt, a kocsi megmozdult és beindult a folyamat. Az elsőtiszt jelzett, én UV zöld sikermellényben gepárdként lerohanva az előtérre, pontfigyeléssel figyeltem a tanker mozgását. A tervem az volt, hogy ha rossz irányba indexel, elé ugrok és megállítom majd és kérdőre vonom. Ezt éreztem egyedül hathatós megoldásnak vele szemben. Szerencsére ez a manőver nem történt meg, valami csodának köszönhetően a tanker a gép szárnya alatti tankolópanel alatt megállapodott. Rampással odamentünk a tanker oldalán levő hatalmas kerek szintjelzőhöz, de szomorúan láttuk, hogy a tartályban mindössze 25 tonna kerozin lötybölődik, ami biztos nem lesz elég.

A miközben tanker megkezdte a felcsatlakozást, meginterjúvoltam a sofőrt érdeklődve arról, hogy vajon a másik kocsi merre jár. Meglepődött, mert magyar hangra nem számított a sikermellény alatt.  „Majd jön” – hangzott a válasz. Azt hitte szegény nekem válaszként nekem ennyi elég. Mondom neki, „jó, de kérek most egy időt, percben kifejezve, ami lehetőleg 30 percnél sokkal kevesebb”. 20 percet mondott. „Time check”, óra indul. Mondom neki, az jó lesz, mert addig ez a kocsi itt még tankol, és másik ideérkezve mehet a jobb szárnyhoz, hisz összesen 4 felcsatlakozási pontom van. Nyelem a kerozint, mint a szivacs. Óh, hát az nem fog menni, mondja, mert másik kocsinak más a létrája és nem ér fel…Fasza. 

A 747-esnek 2 felcsatlakozási pontja van, pontonkét 2-2 cső mehet rá. Ez azt jelenti, hogy látványosan és rövidebb idő alatt lehet beletolni akár 150 tonnát is. 

 

 

 

Megyek el géptől, látom egy hogy a jampi 1 db (egy darab !!!) csővel van felcsatlakozva. Visszamegyek és kérdem: Ne haragudj meg a kérdésért, de miért nem 2 csővel csatlakozol fel a 747-re? 

Válasz: „Mert nem úgy álltam meg és nem ér oda a csövem és különben is, nem kell annyit feltölteni most.” Na ez volt az a pillanat amikor jobbnak láttam, hogy ott hagyjam a csudába a tankert, mert ezt a pofátlan, szakmaiatlan hozzáállást még sehol nem láttam. Felnéztem az égre és épp egy induló gép húzott el a tanker felett, a T1-ről felszállva, ami az én kerómból tankolt, amivel a Tankerem haknizott korábban. A képen balra látszik, hogy az induló viszi a keróma

 

Közben a rampás azt is elárulta, hogy az AirBP még vitatkozott is vele, hogy lehet „nem is kell ennyi üzemanyag nekünk, mert múltkor sem kellett nekik annyi” ezért nem lett a tanker teljesen megtankolva…mert a BP úgy gondolta és kitalálta. Agyrém. 

 

 

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy 2020-ban, Ferihegyen egy újonnan épült cargo terminálon ekkor szívások vannak. Kevés a pushback kocsi, kevés az ember, iszonyú alul kalkulált az üzemanyag ellátás és mindehhez olyan foshtalicska a kommunikáció, ami Europában 2020-ban nagyon nem menő. Én még nem találkoztam a világban olyan arcpirító viselkedéssel, hogy egy olyan neves cég, mint az AirBp, de bárki más is, aki megszakítja a tankolásomat azért, mert elfogyott épp kerozinja a kocsiban és másnál folytatja csak azért mert közelebb van éppen neki, Miközben azt mondja a vevőjének hogy 20 perc múlva jön és másfél óra múlva jött vissza egy kvázi üres kocsival. Értek én mindent, de szólni kell. A peche az volt, hogy én voltam és megszólaltam magyarul és egy „beleszarok külföldi pilcsi”, aki menekülne ettől a kiszolgálástól. Talán nem véletlen, hogy a QATAR is csak 7 tonnát tankolt Doha felé, talán tudta, hogy itt putyerák a kiszolgálás. Beszélni fogok a cégemmel, ha ide jövünk és megéri, akkor inkább hozzunk inkább mi is magunkkal kerozint és adjuk a pénz olyan állomásnak, ahol megbecsülik a vevőt. Inkább fizet a cég többet talán, ha vevők felé pontosságot nem tudjuk felmutatni akkor felesleges is dolgozni. 

Szüle Zsolt
Capt B747
Head of Training
Airwin ATO