Egy korszak vége…egy új kezdete

A mai nappal lezárult egy korszak az életemben. Befejeztem (DrMackó is)  a repülési tevékenységemet az ACT Airlinesnál és egy kicsit pihenéssel töltöm az időmet, hogy azután DrMackó más kontinenseket is felfedezzen. A két és fél év rövid időszak volt, de nagyon tömény. Kaptam egy lehetőséget (barátommal másod magamban) hogy felüljünk és megtanuljuk uralni a 747-400-ast Az ACT Airlinesnál. Mély víz volt minden szempontból, hisz egy nagyon kompakt tréningen vettünk részt, ami után egy nagyon rövid gyakorlat jött. Utána pedig szépen, lassan finoman megtanultam apránként egy csomóolyan dolgot, szakmai fogást,  amivel komfortosabban éreztem magam a repülőben. A 747-es egy jó repülőgép. Szép, és szépen repül. Jó vezetni és jó érzés benne ülni. Ha cizellálatlan akarnék lenni, akkor annyit mondanék:

Fasza kis repülő  :).

Kihívásokkal volt sokszor teli a munkánk, hisz bonyolult repülőterekre jártunk, viszonylag képzetlen másodpilótákat vittünk sokszor, ami nem tette könnyebbé a munkát. Hosszú szolgálatok, fárasztó pozicionálások tarkították a munkánkat, amelyek után kiszámíthatatlan szabadnapok jöttek. Ezt az ember nehezen viseli. Nehéz volt végignéznem a balesetünket, barát elvesztését, ami mind arra ösztönzött hogy váltsak. Amit az ember csak a tévében lát, annak hirtelen a részesévé váltam. Ahogy “öregszem” egyre inkább a nyugalom és még nagyobb biztonság irányába mozdulok el. Az emberi teljesítőképesség véges és ennem figyelmen kívül hagyása könyörtelenül balesethez vezethet. Sokszor volt alattam a “szappanos deszka” amin csak azért nem estünk hanyatt, mert figyeltünk és mert valamelyik főnök odafent fogta a kezünket és megmutatta reggel 4-kor, hogy éppen hol lett elszámolva a felszállósúly mondjuk 25-30 tonnával. Csak hogy vizuális legyek, az olyan mint amikor egy kis 737-est felraknának a Jumbo hátára de nem szólnának róla. Volt ilyen is.

Büszke vagyok arra, hogy magyarként megint megálltuk a helyünket a világban, csakúgy mint a többi honfitársunk, akik bárhol is vannak a világban, szépen húzzák az igát, legyen az 787-777-757 és az alapmű 737-es. Persze tudom.. van Busz is 🙂 . Rájuk is büszkék vagyunk 🙂 Egyikünk sem felejti el honnan jött, kitől tanult és tudom azt, hogy eljön az idő, amikor visszaülünk egy ilyenre kisebb masinára, hogy még többnél is többet legyünk otthon. Mert otthon az igazi.
Csak még nem most. Még nem….

UI: mivel sokan megijedtek. Nem hagyom abba a repülést, nem hagyom ott a Királynőt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: